322.800  kilométernél járunk.
Az elmúlt hónapokban 3 alkalommal kellett egy-egy flakon olajat töltenem a motorba.
A fogyasztásra nem lehet panaszom, hosszabb utakon nyolc alatt, átlagban kevéssel nyolc fölött esszük a 98-as benzint.
Egyszer 95-öst tankoltam, csörgött tőle a motor.

Aktuális lett az olajcsere.
Kisebb panaszaim is voltak, amelyek kivizsgálást kértem.
Az elmúlt években kétszer cserét indexkapcsoló megint megadta magát, baloldalról nem ugrik vissza.
Néha csikorgást hallok a jobb első futómű felől.
A kipufogó nem egészen százas.
Erőteljesebb gázadásnál meg kell fogni a kormányt, mert az első másodpercben kicsit oldalra húz.

Visszakaptam az autót azzal, hogy a középső kipufogó dobot nemsokára cserélni kell, akkor majd az indexkapcsolót is, addig meg semmi bajunk.
17e Ft volt az egész.

Szeretek megadni mindent az autómnak és nem szoktam a fogamat szívogatni, ha költeni kell rá.
Egy öreg autó esetén nem szabad belemenni a félmegoldásokba, hogy megtakarítsak néhány rongyos ezrest, mert megbosszulja magát a dolog.
Elég csak a két éven belül harmadszor tönkrement indexkapcsolómra gondolni. Az utángyártott vacak épp hogy kibírt egy évet, az elődje csak néhány hónapot.

Lejött a tetőkárpit.
A neten találtam egy autókárpitost.
Írtam neki, azt válaszolta, menjek oda.
Odamentem, nem messze a Lehel tértől.
Megnézte, azt mondta, ki kell cserélni az egészet, mert ez nem javítható. Le is írta egy cédulára, hogy mi mennyibe kerül, pl. 15.000 Ft az, hogy leszereli a napellenzőket meg a tetőkapaszkodót. A vezető oldali ülésben a szivacs cseréjével egészen pontosan 100.000 Ft lett volna, ha én hozom az ülésbe a szivacsot.
De nem kaptam szivacsot sehol.
Már nem foglalkoznak a darabbal, túl öreg.
Meg sokalltam is.
Elmentem a XI. Leiningen úti műanyagoshoz, aki a lökhárítómat javította nemrég.
Néhány óra alatt megragasztotta.
Hatezer kemény magyar forintokért.
Most nem bántam, hogy spóroltam egy keveset. :-)

Sokminden történt az év első felében - a franszba, de gyorsan eltelt - amit utóbb meg is írok majd, de ezzel a képpel szeretném megköszönni a törzsolvasóknak a kitüntető figyelmet.
Márciusban volt egy fölösleges szélvédő javítás, a fotó egy sorozat részeként akkor készült.

Ma reggel meghaladtam a 320e kilométert, épp Budaörs és Budakeszi között voltam, a repülőtér magasságában.
A napokban vettem észre, hogy nem látom a szélvédő tetejére ragasztott lencsén keresztül a fölöttem lévő közlekedési lámpát.
Persze hogy nem látom, mert egy hete csillaggarázsban állok, olykor a tűző napon és a tetőkárpit ragasztása elengedett.
Még nem tudom, keressek valami kárpitos szakit, vagy ragasszam meg magamnak?
A kárpitos amúgy is aktuális lenne, mert a bal első ülés is kezd nemszépen hullámos lenni.
A házi gányolást meg nem szeretem, az az öreg autó halála!

utóirat:
Szakember azt mondta, hogy nem érdemes ragasztgatni, csere! Sok pénzért.
Aztán egy másik különösebb cécó nélkül megragasztotta, 6000 Ft-ért.
Később lejött hátul is, azt SIklósiék ragasztották vissza külön kérés és díj felszámítása nélkül, amikor olajcserén voltam.
Végül a hosszú felújítás részeként kicseréltettem az egészet.

117 2708

Bevallom, amikor nem egyedül indulok hosszabb útra, mindig van bennem egy enyhe aggodalom: vajon jól viseli majd magát a húszéves malacom?

Csodás hétvégét töltöttünk Villányban, kicsit merészen még nyári gumival, ami azért tűnt könnyelműségnek, mert  a hírek szerint a Mecsekben havazott.
A hazaindulás napján nem pöccre indult, ezért az olajra gyanakodtam és nyertem.
Kellett bele megint egy kiló.

A gépezet gyönyörűen muzsikált, élvezet volt a repülés a koratéli napsütésben!

315.000 kilométernél járunk és ma kerékcsere!

1993 október 29.
Aznap helyezték forgalomba azt a Passatot, amit most életem legjobb autójának tartok.
Akkor egy hathónapos Mercedes 200E-vel jártam.
Malacorrúra jelentkeztem be, de a cégem második embere Mercivel, a harmadik Audival járt és azt mondták, nekem nem lehet rosszabb autóm, mint nekik. Így lett akkor a a 124-es. Nem volt rossz, de nem szerettem soha.

1999 karácsonyán lett az enyém ez a malacorrú, amit a Mozaik utcai VW szerviz használtautó telepén néztem ki.
Mindennap arra mentem haza (egy bordó szolgálati Toyota Avensissel) és mindennap megnéztem. 1.550.000 Ft volt az ára. Akkor még nem gondoltam, mekkora vétel volt.

Készültem persze a születésnapra.

Először is lejárt a forgalmim.
Elvittem Vörösvárra a Siklósi művekbe, ők szokták felkészíteni és levizsgáztatni.
Mellékeltem egy hibajegyzéket.

1. hangja van a kormánynak, amikor tekerem
2. kicsit félrehúz a fék, betétcserét kérek
3. megint nyikorog valami jobboldalt elöl
4. talán cserére szorul a kipufogó egy része, mert valahol szökik belőle a gáz
5. a tolatólámpám az útviszonyoktól függően villog vagy inkább vibrál

Két nap múlva mehettem érte, ott várt engem szépen, levizsgáztatva, feketepontos környezetvédelmi matricával.  A kora miatt egy kategóriába került a kockaladával, aminek a gyári CO kibocsátás épp a tízszerese az enyémnek.

Csak a vizsgáztatás díját kellett kifizetnem, ugyanis minimális munkával megcsináltak mindent.

1. a kormány egy kis síkosítót kapott, a duda érintkezője csúszott hangosan egy rézlemezen
2. nem kellett betétet cserélni, egy kis tisztítás kezelte a problémát
3. a toronycsapágyakat megspriccelték WD40-nel
4. megtalálták a kipufogó egyik csatlakozásán a rést, amit egy kis tömítőpasztával eltüntettek
5. megreszelgettek egy korrodált csatlakozót és a tolatólámpa is meggyógyult

Azt szeretem ebben az autóban, hogy egyben van!
Egy tíz évvel fiatalabb Volkswagent már nem lehet így megcsinálni, minimum három nagyobb alkatrészt ki kell cserélni, darabját 80-100e Ft-ért. Az autóipar gondoskodott a jövőjéről és már nem gyárt ilyen igénytelen malacokat.

A fogyasztásom 7,8-8,4 liter között van, a kilométeróra 313.700 körül jár.

Volt egy szépséghibánk.
Egy olajcsere alkalmával megsérült a szép új hátsó lökhárító.
Ezt a XI. Leiningen utcai műanyag szervizben 3000 Ft-ért nyomtalanul eltüntették.

Mától kezdve van egy évünk erre a dalra:

A jelenség nem új és rendszeresen ismétlődik.
Nyilván bennem van a hiba.
Élőben is rühellem az idegen emberek túlközelségét.
Az csak simán kényelmetlen és zavaró, amikor pl. sorbanállás közben érzem a mögöttem álló büdös lehelletét, közvetlen közelről hallom a türelmetlen sóhajtozását és fegyelmezem magam, amikor ficergés közben hozzámér, vagy lökdös. Ez nem hagy nyomot.

Az viszont igen, amikor rányitják az ajtót az autómra.
Most épp öt rányitás nyoma van rajta, kettő már rozsdásodik, itt látható róla fénykép is.

Épp ezért a nagy parkolókban mindig oda állok, ahol közel és távol senki sincs.
Vállalom, hogy 10 vagy 100 lépéssel többet kell megtennem.
Megérteni soha nem fogom, hogy miért áll mindig mellettem legalább egy, de néha több autó, mire visszajövök.
Kurva nagy a parkoló, százával vannak benne üres helyek.
Mi motiválja azt a birkát, amelyiknek mindenképp egy másik autó mellé kell állnia, de még egy üres helyet sem hagy ki mellette?

Tudja valaki?
Én nem!

Az előzőekben tudósítottam az autómentő platójáról.
Úgy küldtem ki a malacot Vörösvárra, hogy nem is mentem vele, tudtam, jó kezekben van.
Másnap telefon a Siklósi Művekbe, ahol jelezték: mehetek érte, nincs vele semmi baj.

Van egy ujjvédő káva a hűtőventilátor körül, hogy véletlenül se nyúljak bele.
Ez az anyag elfáradt, letört belőle egy darab, ami bekerült a lapátok közé és leállította a teljes gőzzel üzemelni akaró ventilátort. A kis villanymotor okádta a füstöt, a szerelőm telefonon kérte, hogy kapjam le róla a sarut, nehogy leégjen. Nem volt könnyű, mert alaposan rá volt gyógyulva, plusz forró volt, plusz fújta a kezemre a füstöt, plusz egy kibic nekiállt ott okoskodni, de lejött és ez megmentette mindkét motort.

Olajcsere lassan amúgyis aktuális lett volna - a fene gondolta, hogy az előző tavaly novemberben volt - 30e Ft-ból megúsztam az egészet. Még aznap nekiindultam Tokaj-hegyaljának és a malac repült, hogy szokott, nyolc liter alatt!

Eltettem a törött darabot, de még lefotózni nem volt érkezésem.
Októberben leszünk húszévesek és vizsgázni is kell!

Hogy mi történt?
Holnap fogom megtudni.
Amit én tapasztaltam: először olyan zörgés alulról, mintha felkaptam volna egy faágat, aztán a baloldali hűtőventilátor szépen leégett.
A szerelőm azt javasolta, menjek hozzá éjszaka, akkor a menetszél miatt nem lesz szükség a hűtőventilátorra, vagy autómentő. Gondolkodás nélkül ezt választottam, 15e Ft-ért vitték a malacot Vörösvárra.
310.739 kilométernél járunk.

Megkaptam.
Még nem jogerős, mert fellebbezhetek én is, meg az alperes is.
Ha a jogerővel vége az ügynek, akkor ahogy korábban ígértem, részletesen beszámolok.
Addig csak annyit: érdemes volt elindítani a pert és érdemes volt kifizetnem 80e Ft-ot a szakértőnek.
Sokan ezt nem merik megtenni és a mocsok biztosítók épp erre utaznak.
Az egész bizniszüket a statisztikára építik, hogy hány ügyfélből hányan okoznak kárt és hány megrövidített ügyfélből hány veszi  magának a bátorságot és perel.

A mobile.de autóhirdetései között találtam egy ígéretes malacot.
Szervizkönyves, hozzám hasonló tulaj, kész kisregényt írt az autójáról, a verda kiváló állapotban, ára duplája a hasonlóaknak, egyetlen hibája, hogy ezüstszínű.
Elgondolkodtam rajta.
Épp ott tartottam, hogy kiteszem ide és megkérdem a törzsolvasóim véleményét, amikor szomorúan láttam: a malac elkelt.
Lemaradtam róla.
Legközelebb azonnal ugrom, ha szembejön egy ilyen.

Más.

Tegnap jártam a Mozaik utcai VW szervizben, no nem mintha baj lenne az autókámmal, hanem más, fontos ügy miatt, részletek később, közben a kilométer számláló 310.000-re ugrott. Budakalászon benéztem a gumis-klímáshoz, mert a klíma belülről még soha nem volt tisztítva és azt hiszem, ráférne.
Erre nem voltak felkészülve, a főnök el akart menni valami spray-ért, azt mondta, 6e Ft lesz és egy óra.
Azt pedig határozottan vitatta, amit a totalcaron olvastam, hogy a kereskedelmi forgalomban szabadon megvásárolható tisztítóhab szétmarná a légjáratokat.
Kihagytam a műveletet és szakszervizen gondolkodom.

Mint korábban jeleztem, pert indítottam a K&H Biztosító ellen, mert a 2010 május 31-i balesetemből fakadó károm felét fizették ki, azt is két év fölösleges huzavona után. Azt is jeleztem, hogy a tanulságos per részleteit az ítélet jogerőre emelkedése előtt - egyszerű etikai megfontolásból - nem hozom nyilvánosságra.

Azt azonban nem tudom magamban tartani, hogy a biztosító a legutóbbi előkészítő iratában ennek a blognak egyes részleteit is csatolta. Számomra egyelőre nem derült ki, hogy mit akart vele bizonyítani, amikor kárjegyzőkönyv és egy alapos igazságügyi műszaki szakértői vélemény is rendelkezésre áll, a bíróság pedig - jó esetben - bizonyított tények alapján dönt, továbbá ebben a blogban nincsenek a perben felhasználható, pláne az alperes javára fordítható adatok.

Minden blogger számára fontos a nézettség, hogy hányan olvassák az írásait, de a száraz statisztikai adatok mellett nem irreleváns az olvasóközönség minősége!
Márpedig hogy egy biztosító lazán közlekedő munkatársnője oda-vissza végigbogarássza az írásaimat, hátha talál benne valamit, amit a perben a saját javára tud fordítani, továbbá hogy most egy igazi hús-vér bíró is találkozik a malactörténetekkel, az bizony nagyon megemeli a blog értékét.

Oké, nem számolok a családtag és barát bírókkal, mert ugye ők más minőségükben járnak itt, de hogy hivatalban lévő jogászok is itthagyták nagybecsű lábnyomaikat, az számomra - és a malacblog számára is - überelhetetlen!

Arról nem beszélve, hogy az az autó, amelyikről egy olvasott blog szól, nyilvánvalóan értékesebb a névtelenség homályában rozsdásodó pályatársainál - és ennek a blognak a létezését és olvasottságát nekem már nem is kell bizonyítanom - megtette azt helyettem az alperes bűbájos képviselője.

Köszönöm neki, hálásan!

ps.
hogy az autóról írjak valamit: a napokban elérem a 310e kilométert, októberben leszünk 20 évesek és belegondolni sem merek, hogy a K&H Biztosító olvasatában ez már közel 400e km és 30 éves, tehát oldtimer kor!

:-)

Már volt két tárgyalás.

Az ítélet megszületése előtt nem hozom nyilvánosságra a per részleteit, utána azonban mindent.

Érdekes és tanulságos.

A szegény nő aki három éve nekemjött, rendesen fizette a kötelezőjét, én a vétlen, aki csak ott álttam az út szélén, még mindig bíróságra járok, fizetem az ügyvédet és a szakértőt.
Örülhetek persze, mert eddig még nem köptek le, pedig megtehették volna.
Hát ilyen jóságosak velem!

Amikor tegnap délután kiléptem a RAM Colosseum kapuján (fergeteges előadáson vettem részt) még nem sejtettem, hogy öt perc múlva bűncselekmény áldozata leszek, melynek nyomát a malacorrúm egy darabig magán viseli.
A Hegedüs Gyula utca vége felé arra lettem figyelmes, hogy egy szakállas alak sorban leállítja az autókat, eléjük áll, hadonászik, majd utánuk rúg, ha azoknak sikerül őt kikerülniük.

Én sem úsztam meg.
Az autó orra elé állt, ordibált, hogy őt elnyomják és nem hallgatja meg senki, majd elindult a bal első ajtó felé, akkor óvatosan gázt adtam. Erre rávágott az antennámra, majd belerúgott a hátsó sárvédőbe.

Mentem volna tovább, de a tükörben láttam, hogy a mögöttem jövő Renaulttal már durvább, az tolatni kezdett, erre rugdalni kezdte a rendszámtábláját.

Félreálltam, kiszálltam, így tett a Renault vezetője is. Rendőrt hívtam, mert láttam, hogy ezzel az emberrel (a képen) nehéz lesz. El volt ázva egy kicsit és összevissza hadovált, csupa olyan dolgot, amitől némelyik rasszista weblapok szerzői és olvasói maguk alá élveznének.
Inkább nem idézem.

Az autómban minimális kárt okozott.
Az antenna egy kicsit megroppant, majd a következő hasonlónál fog eltörni, a műanyag lökhárító meg csak koszos lett a cipőjétől.
A Renaultnak csak az első rendszámtáblája deformálódott egy kicsit.

Egy mozdulattal hanyatt lehetett volna lökni, de nem ezért fizetek adót, majd jön a szerv és intézkedik.
Jött, intézkedett, határozottan, udvariasan, leszerelte ezt a Pozsonyi úti lakost, aki a két rendőr füle hallatára hozzájárult hogy a nevét és a fotóját közzétegyem.

Lehetne ebből egy tanulságos cikket írni több helyre is, inkább kihagyom, amúgyis puskaporos a levegő, nem kell tovább feszíteni a húrt. Nem írom ki V.A. úr nevét, inkább helyette is szégyellem magam.
Nem kicsit, nagyon!

1991-ben egy 90 körüli öregember a botjával ráhúzott az autómra, mert pirosban akart átcsoszogni és én rádudáltam. A mai napig örülök annak, hogy nem szálltam ki és nem vágtam szájon, pedig az a bot csúnya nyomot hagyott a motorháztetőn.

Ennek a garázdaságnak most csak ez a poszt.
Békesség!

Kevesebbet mozgunk mostanában és nem a tél, vagy az élemedett korunk miatt.
Karácsony óta olyan helyen lakom, ahol minden addigit felülmúl a tömegközlekedés, vettem BKV bérletet, busszal és villamossal járok és ha nincsenek büdös emberek a közelemben, akkor még élvezem is.
Elsősorban azt, hogy a járművek tartják a menetrendet, pontosan ki lehet számítani az időket, nem kell parkolóhelyet keresni, a mikuláscsomagok miatt izgulni, benzinzabáló és idegőrlő dugókban araszolni, de az sem elhanyagolható, hogy a vásárlásokat is jobban meggondolom, mert a fene fogja cipelni azt, amit csakis azért vennék meg, mert akciós és úgy rakták elém, hogy átesek rajta.

Szóval.
Az autópályán vettem észre, hogy menetszél és menetzaj ide vagy oda, valami csikorog-nyikorog.
A sebességtől nem függ, de az erőátviteltől igen.

Hétvége.
Szombaton munkanap, az átlagosnál is nagyobb forgalom.
Az M3 bevezetőn a Nagy Lajos király úti és a Kacsóh Pongrác úti felüljáró között 3 ámokfutó, ebből kettő Merdzsó, egy meg egy román rendszámú zöld Corsa.
Épp lehajtok a Városligetbe, amikor jobbról előzve elémvág egy Bentley.
Perszehogy fék, perszehogy kicsit elhúzom a kormányt és perszehogy a szemem sem rebben.
A visszapillantóban - német rendszám ide vagy oda - amolyan orosz bűnöző fejet látok.
Hátul is efféle figurák ülnek.

Az emeletes seggfej ilyenkor nyomja a dudát, mutogat, csodálkozik hogy kiszállnak és megsérül.
Vagy ír egy posztot az Autózz és éld túl a hülyéket blogba, ahol a trollok örömmel szedik ízekre.

Nehéz nap volt, front lehetett, nekem sok dolgom volt a városban, még legalább 5 baromarcút láttam.
Nem mondom, hogy találkoztam velük, mert az túlzás lenne.
Megállapítottam: de jó hogy ezekhez sincs semmi közöm.

A K&H Biztosítóhoz sajnos van, fizetési meghagyás kibocsátására került sor, aminek ellenmondtak, vitatva a követelésem jogalapját és összegszerűségét is, hát akkor most megyünk a bíróságra. (előzmények itt)

Azért 1-2 országgal arrébb egy kicsit jobban érezném magam.

302.000 kilométernél járunk.
A fogyasztás mesés, 8 liter körül, a legtöbbször városban.
A kormányhoz egy kicsit nagyobb erő kell és hangja is van, de ezért nem nyúlunk hozzá.

Tegnap a szemem láttára tolattak neki a falnak a malacommal.
A bal hátsó lámpa összetört és az új lökhárítóm sarka is karcos lett.
Mire visszamentem, lámpa kicserélve, lökhárító lepolírozva, bocs az egészért, nem kérünk semmit, az olajcsere a fájdalomdíj.

Csak a jegyzőkönyv kedvéért.

Nem jó látni, hogy így végzi egy malacorrú.
A képekből ítélve az orosz gazdi szerette és megbecsülte az autóját.
A videót csak erős idegzetű olvasóknak ajánlom, bár vér nincs benne, de egy az autójában szenvedő súlyos sérült igen, akit a tűzoltók cibálnak ki a hordágyra.

A malacorrúm 19 éves.
Nemrég meglett benne a 300.000 km.
Hatéves korában, 1999 karácsonyán lett az enyém, tehát ha jól számolom, 13 éve ismerjük egymást, 170.000 kilométert tettünk meg együtt.
Volt ebben horvátországi nyaralás, Ausztria-Svájc-Németország körút, de a legtöbbet hazai utakon közlekedtünk.

Kétszer hagyott cserben.
Egyszer tönkrement a benzinpumpa és az épségünkért reszkettem a 11-es út délutáni csúcsában.
Valamivel korábban elfogyott belőle az olaj és Pomázon leállt.

Utoljára a nyár elején kellett bele olajat vennem, akkor a Fogarasi úti OMV kút inasa sózott rám valami indokolatlanul drága motorolajat, mert szerinte csak az jó ebbe az öreg verdába. A szerelőm mondta, hogy jó lett volna bele egy bármilyen 10-40-es, 3000 Ft-ért.

Egy autóba kell mindenféle löttyöket tölteni.
Benzint például.
Már a kockaladában is volt egy sárga lámpa, ami világítani, majd villogni kezdett, ha a benzin a vége felé járt.
A malacorrúban nincs ilyen.
Azt hittem, van, csak kiégett az izzó és kész lettem volna szétszedetni a műszerfalat - volt is rá "hozzáértő" vállalkozó! - csakhogy közben Sinkai Ferenctől, a Mozaik utcai szerviz munkafelvevőjétől megtudtam, hogy nincs is benne ilyen.
Sebaj.

Az viszont már nem ilyen rálegyintős dolog, hogy az olajszint kritikus pont alá süllyedését sem jelzi semmi.
Elméletben van egy piros led, ami az indítózáskor felvillan és ha rendben az olajnyomás, akkor elalszik, de ez bizony - a szerelők szerint is - nem működik, vagyis NEM JELZI, ha kevés az olaj.
Bizonyíték erre a fentebb említett váratlan leállás.

Tegnap viszont felfigyeltem valamire - és ez egy olyan dolog, amit a szerelőm sem tud.
Mégiscsak jelzi a jó öreg malac, ha kevés az olaj.
NEM PÖCCRE INDUL!

A nyári olajutántöltés előtt felhívtam a szerelőmet és jeleztem neki, hogy nehezen indul a járgány, sokáig köszörül az önindító, mire bepöccen a motor. Mondta, hogy legközelebb megnézik.
Igenám, de mire eljött a legközelebb, megszűnt a jelenség.
Akkor nem hoztam összefüggésbe az olajjal.

Most viszont lebukott!
Tegnap megint sokat dolgozott az önindító.
Meleg motornál már nem, de a hidegnél igen.
Aztán megnéztem a nívópálcát.
Szint alatt volt az olaj.
Irány a benzinkút, kerestem bele olajat.
Egy kilót nyomtam bele.
A köszörülés elmúlt.

Tehát a malac a műszerfalon nem jelzi, hogy kevés az olaj, le is állítja a motort, hogy ne menjen tönkre, ha a kritikus az olajnyomás, viszont a hosszabb önindítózás mindenképpen azt jelzi, hogy rá kell nézni a nívópálcára.

Sajnálom, de ha nem muszáj, magamtól ez sose jut eszembe.

Más.

Ma megyünk külső-belső takarításra, mert a csomagtartóba befolyt valami, ami penetráns szemétszagot áraszt.

Megörökítettem a pillanatot, ahogy a kilométeróra vált.
Az csak később jutott eszembe, hogy mindez méterre pontosan ott történt, ahol húsz éve VW Jettával volt egy kis problémám*.

Ezervalahányat kell még malacoznom és meglesz a 300.000 kilométer.

Szeretem ezt a járgányt.
Azt hiszem, ez életem legjobb autója és nem azért, mert a többi olyan vacak volt.
Jártam nullkilométeres Toyota Avensissel, Mercedes 200E-vel és VW Touareggel, volt használt bogárhátúm és Jettám, de időben is (1999 karácsonyán, hatévesen, 130e kilométerrel vettem) és megbízhatóságban is a malac veri az összeset.

A fogyasztásom (98-as benzin) 8 liter körül alakul, amikor nagyon lemegy 8 alá, akkor 7,3, a lemez gyönyörű állapotban van, kicsi rozsdásodás a tanksapka körül látszik, illetve a két baloldali ajtón indult meg egy-egy korábbi rányitás, hogy a franc essen a nemtörődöm parkolókba, meg azokba a birkákba, akiknek muszáj mellémállni akkor is, amikor mindentől messze teszem le a járgányt.

Az egyszer már ülésfűtés beszerelése kapcsán felújított vezetőülést megint szétültem, de belül is rendben van teljesen.

Hibái:

1. nincs ABS, gazdaságosan nem javítható.

2. a motorhang mellé bekúszott valami plusz zörej, ezzel nemsoká szerelőhöz megyünk

3. a kormány tekergetés közben csúnya hangot ad. Ezzel már régebben jártam szerelőnél, hogy most mit csinálok vle, nem tudom, mert régebben úgy kezelték a problémát, hogy telenyomták W40-nel és ez tocsogott benne, amikor az indexkapcsolót cserélték. Szerintem a W40 nem rongálta meg a kormányt.

4. a fékek elkezdtek hangot adni, lassan talán aktuális lesz valami fékbetét csere? Nem szeretem a nyikorgást, egy öreg autó igenis járjon nagy csendben!

5. egy nagyon kicsit eszi az olajat

Más bajunk tényleg nincs!

Épp tankoltam, amikor mögém állt egy másik malac.
Tetszett, jó állapotban volt.
Megnéztük egymást.
Megfigyeltem, hogy a jó állapotban lévő malacokat normális arcok vezetik, olyanok, akikkel kapásból leülnék egy sörre.

Szóba elegyedtünk.
A harmadik mondat után rákérdezett:

- Nincs erről az autóról blog a neten?

Mióta is megy ez a blog?
Három és fél éve.
És ma találkoztam egy olvasómmal.
Üdvözlöm innen is, nagy találkozás volt!

:-)

Megkaptam a legújabb indexkapcsolót.
A szerelő szerint ez német és jobb, mint az előző.
Mint ne mondjak, nem egy finom darab, itt is ki lehet tapogatni a műanyagipar durvaságait, de legalább hosszában nincs rajta egy éles sorja.
Működik.
Egyelőre.
A többit majd meglátom.

Hőségben légkondival együtt is nyolc liter alatt járok, bár közelebb a nyolchoz, mint a hét és félhez, közelítjük a 298.000 km-t és egy kicsit esszük az olajat, de imádjuk egymást!

A K&H Biztosító ellen pedig pert indítunk, mert két év után kifizették a károm felét.
Erről majd részletesen külön posztban.

Más.

Én nem nyúltam semmihez, mégis a jobb felső sarokban a szöveg óriásira nőtt.
Nem tudja valaki, hol lehet visszavenni, mert az új felületen a mondatot sem találom, nemhogy módosítanám!

Eddig tartott.
Egy hónapja kaptam egy új index-kapcsolót.
Előnye volt, hogy lehetett vele villantani - az eddigi VW kapcsolókkal nem, mert azonnal átváltott a fényszóró, ennek meg volt annyi holtjátéka, hogy simán tudtam egyetkettőt villogni, hátránya hogy nem volt rendesen lesorjázva és ahol összeforrasztották a két darab műanyagot, volt egy éle.

Másik hátránya, hogy egy hónap után tönkrement és ha balra jelzek, akkor kézzel kell alapállásba kattintani, mert magától nem ugrik vissza.

Szar Kína, szar kínai utángyártás!

(a K&H biztosítónak írtam egy ajánlott levelet, ennek már több mint két hete, egyelőre a füle botját sem mozdította)

Amikor balra indexeltem, olykor a biztosíték tábla felől olyan hang jött, mintha beszorult volna egy darázs és ki akarna jönni. A jelenség mind gyakrabban fordult elő, ezért felhívtam a szerelőt. Autóvillamosságihoz küldött, mondván: az index relé haldoklik.

A budakalászi Nándi Autóvillamosság esett útba, ahol már jártam, továbbá Nándi valamikor Nyírinél dolgozott, ezért mindent tud.
Megnézte, azt mondta, hogy ez kapcsolóprobléma, kopás és a kormányszervóval függ össze.
Siklósiékkal cseréltettem Pilisvörösváron.
Kínai kapcsoló került bele, az alkatrész 5e, a munkadíj ugyanennyi.

A probléma megoldódott, csak egy kicsit nagyobb erő kell a kar működtetéséhez, a vészvillogóért pedig majdnem be kell nyúlnom a kormányoszlopba, annyival lejjebb van.
Kíváncsi lennék, ez megér-e majd 19 évet, mint a német gyártású elődje.

293.910 km-nél járunk, most tankoltam.
A dunakeszi Auchannál a 98-as benzin 459 Ft, az átlagfogyasztásom az előző tankolás óta 7,76 l/100km, szinte csak városi forgalomban.