Szeretek megadni mindent az autómnak és nem szoktam a fogamat szívogatni, ha költeni kell rá.
Egy öreg autó esetén nem szabad belemenni a félmegoldásokba, hogy megtakarítsak néhány rongyos ezrest, mert megbosszulja magát a dolog.
Elég csak a két éven belül harmadszor tönkrement indexkapcsolómra gondolni. Az utángyártott vacak épp hogy kibírt egy évet, az elődje csak néhány hónapot.

Lejött a tetőkárpit.
A neten találtam egy autókárpitost.
Írtam neki, azt válaszolta, menjek oda.
Odamentem, nem messze a Lehel tértől.
Megnézte, azt mondta, ki kell cserélni az egészet, mert ez nem javítható. Le is írta egy cédulára, hogy mi mennyibe kerül, pl. 15.000 Ft az, hogy leszereli a napellenzőket meg a tetőkapaszkodót. A vezető oldali ülésben a szivacs cseréjével egészen pontosan 100.000 Ft lett volna, ha én hozom az ülésbe a szivacsot.
De nem kaptam szivacsot sehol.
Már nem foglalkoznak a darabbal, túl öreg.
Meg sokalltam is.
Elmentem a XI. Leiningen úti műanyagoshoz, aki a lökhárítómat javította nemrég.
Néhány óra alatt megragasztotta.
Hatezer kemény magyar forintokért.
Most nem bántam, hogy spóroltam egy keveset. :-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.