Ha minden igaz, akkor végre elkészült az autóm!
Visszakaptam a "mérnöktől", aki nemrég szerzője is lett a blogomnak. Nagyon örültem, hogy elvállalta, mert az utolsó simításokat végző régi szerelőm nem akart vele foglalkozni, azt javasolta, vigyem oda, ahol felújították, ő egy apró javításért nem akarja lebontani a műszerfalat. Én meg nem akartam a hamukás lakatoshoz visszamenni, elég volt belőle egyszer és mindenkorra.

A hiba: nem tudtam levegőt nyomni a szélvédőre, hiába fordítottam oda az illetékes kapcsolót, a huzat maradt a lábtérben. Azt gondoltam, ezt úgy hagyom, ám jött egy esős nap, amikor a bepárásodott szélvédőn alig láttam ki.
A mérnököm azonnal tudta, hogy

1. egy fém légterelőn hatalmas lyukak vannak, talán hogy könnyű maradjon, és e lyukakat vékony szivacslappal ragasztják be
2. e szivacslapok nem élnek annyi ideig, mint az autó, így feltehetőleg apró darabokban zizegnek a légcsatornában
3. le kell bontani a műszerfalat, ki kell tisztítani a légjáratokat (a klímatisztítás benne volt abban a munkában, ami 1,2 MFt-omba került) kell keresni megfelelő szivacsot és felragasztani a légterelőre.

Örömömre elvállalta és megcsinálta. Megragasztotta még a sebességváltó gombot, amit egyszer valaki már megragasztott és a sebváltó szoknyája kicserélésekor a kezemben maradt, továbbá kicserélt még egy apró izzót, aminek nem tudom a funkcióját, a hamutartó élét világítja meg.

Volt szerencsém látni a fél szatyornyi szivacstörmeléket, amit kiszedett a légcsatornákból.

Ígért fotókat is, remélem, mielőbb elküldi.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.