Egy ismerős autószerelő vállalta a malacorrúm felújítását 2015 július elején. Azt mondta, bíró lesz a Hungaroringen, utána megcsinálják. Lakatos, fényező, majd ő a csapatával, A lakatossal találkoztam. Képeket is küldött, ezeket rendre közzétettem itt. Kétszer fizettem neki 200.000 Ft-ot. Harmadszor is kért ugyanennyit. Elkezdte felsorolni, hogy mire. Barátságosan rákérdeztem, hogy ezekről van-e számla, mire elkezdett ordítani.

Újabb barátságos kérdés: most miért ordít? Nem állítottam semmit, nem gyanúsítottam semmivel, nem vádoltam semmivel, csak azt kérdeztem, hogy van számla, vagy bemondásra fizessem ki az előre jelzett összeg másfélszeresét?
Ordított tovább, mint a fába szorult féreg, az erek kidagadtak a nyakán, kevés híján leszakítva onnan a vastag aranyláncot. Az üzlettársa, egy másik aranyláncos és a társaságomban lévő szerelő is hiába próbálta csitítani, csak hajtogatta a magáét, mint egy gép. Egy nagyon rosszul sikerült gép három perccel a leselejtezése után.
Letettem neki a pénzét és felálltam.
Erre megsértődött és visszaadott 15.000 Ft-ot.
Magyarországon így mennek a dolgok.
Egy évek óta Svájcban dolgozó iparos ismerősöm azt mondta, még mindig nem tudja megszokni, hogy miután kész a munka, a megrendelő fizet. Nem cigánykodik, nem alkudozik, nem reklamál, hanem előveszi a bukszáját és leteszi az előre megbeszélt pénzt.
Mi ettől egy kicsit még arrébb vagyunk.
Vagy inkább nagyon.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.