Nézegetjük a kínálatot, mert a malacorrú tehermentesítése, meg a kényelmünk miatt is vennénk még egy autót.

A BMW Magyarországon egészen más, mint a boldogabb országokban.
Míg Ausztriában vagy Németországban nagyjából ugyanolyan konszolidált polgárokat látok bennük, mint egy Audiban vagy egy Mercédeszben és az utakon is ugyanúgy közlekednek, mint bárki más, addig itthon biztos lehetek abban, hogy ha BMW, akkor valami deviancia: agresszió, demonstratív szabályszegés, merthogy én bömös vagyok, tehát rám nem vonatkoznak azok a szabályok, amit a sok túró köcsögnek találtak ki.
A BMW az egyik kerekével általában átlépi a záróvonalat, mert a magyar nyelvű használati utasítás (dehogy utasítás, inkább bajor gyártó alázatos kérelme a fenséges-kegyelmes kelet-európai használóurasághoz) ezt írja elő, nem tűri az előtte haladó pórnépet, azt vagy kötelezően megelőzi, vagy levillogja a rohadékot, de a stoptábla vagy a piros lámpa ugyanilyen idegesítő, ignorálnadó tényező.
Mindig minimum 30 százalékkal átlépi a megengedett sebességet, mert az azoknak van, akiknek szar a verdájuk és bármikor balesetet okozhatnak. Övé haladáshoz a javító- és a buszsáv, leálláshoz a kerékpárút, a rokiparkoló, vagy a zebra.
Számára nincs dugó, ő bárhonnan beelőzi a sort és bepofátlankodik a sor elején.
Ő ugyanis nem akárki.
 

A sógor volt az úttörő és a negatív imidzs ellenére bevállalt egy BMW-t.
Szereti.
Miatta lett nekünk érdekes az X3.
(Az X5 húszmilla körüli ára nekem már túlzás, épp volna ennyim, de nem autóra!)
A netes megjelenésből elsőre az derült ki, hogy az X3 és az X5 között olyan 6-8 MFt a különbség, ezért elmentünk a Szentendrei úti BMW-bótba érdeklődni.

Valószínűleg rosszkor, mert senki nem tudott foglalkozni velünk.
Mindössze egy helybéli szaki mutatkozott a szalonban, annak viszont vendégei voltak és az egyik szalonautó mellett állva tárgyalták a magánéletüket, jó hangosan, hogy akkor is hallottuk, ha nem akartuk és egyáltalán nem érdekelt minket.

Már vagy öt perce ténferegtünk ott, amikor előkerült egy másik szaki, hogy segíthetne-e. Igen, segíthet, örültünk meg neki, rámutattunk a kiállított X5-ösökre és aziránt érdeklődtünk, hogy mi a különség a hármas és az ötös sorozat között.

- Ugye az IKSZ hármasról és az IKSZ ötösről tetszenek beszélni? - igazított ki minket nyomatékosan a bömös, kihangsúlyozva az ikszeket, hiszen nyilván vannak nemikszes hármasok és nemikszes ötösök és az ott álló X5-ösre mutatás annyira nem volt egyértelmű, hogy egyszerre kellett pontosítani és a vevőjelölt szakismeretét bővíteni.
Igen, iksz, mondtuk, mire az autókereskedő türelmünket kérte, merthogy elmegy megkeresni egy X3 kulcsát.

Megint vártunk és megint nézelődtünk.
Azt láttuk, hogy érkezik egy Fiatban két aranyos szoliboy, a biztonsági őr szeme láttára beállnak a bejárattal szemben lévő rokiparkolóba, nem egy, hanem mindjárt két helyet elfoglalva, de az egyenruhás nem szólt nekik, hiszen ha érkezik valami mozgássérült, az igazán nem fog belefáradni abba a plusz nyolc-tíz lépésbe, amennyivel arrébb voltak üres parkolóhelyek is dögivel.
Ezek is amolyan igazi BMW-tulajdonosok voltak, még ha csupán egy kisebbfajta Fiat volt a drága hátsójuk alatt.

Ismét előkerült az emberünk, hogy megvan a kulcs, de elnézést kér, váratlan probléma adódott a pénztárban, amit neki kell megoldani, így további türelmünket kérte és eltűnt.
Közben a kollégája elköszönt a barátaitól, viszont a két szoliboy hozzá érkezett, szevasz köcsög kiáltással üdvözölték egymást és nekikezdtek kitárgyalni az élet fontos kérdéseit.

Mi csak álldogáltunk ott tétován és egyre kevésbé értettük, hogy kerültünk oda és mit keresünk ott.
Egyre idegenebb volt a közeg.
Aztán úgy tízperces várakozás után úgy döntöttünk, hogy biztos kapnánk az autó mellé ajándék szolibérletet, diszkóbelépőt, energiaitalt, de ezekkel együtt meghagyjuk a bajerise motorwerkét azoknak, akiket fentebb emlegettem.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://malacorru.blog.hu/api/trackback/id/tr111258149

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nyface (törölt) 2009.07.21. 12:02:18

Én még nem tapasztaltam ilyesmit. De már hasonló történeteket ln is olvastam és hallottam is haveroktól, ismerősöktől. Így sajnos én is csak azt tudom mondani, hogy sok autokereskedésben az eladók nem úgy veszik, mintha nekik az lenne a dolguk, hogy autót adjon el. (Főleg hogy válság van.)
Mi a XVI.kerületi Seat Szabónál vettük nekem az autót még két éve, és ahogy beléptünk egyből jöttek és végig nagyon normálisak voltak. És még most is. Ha visszem kötelező szervízre az autót, akkor be szoktam nézni a kereskedésbe is. Csak jót tudok mondani.
süti beállítások módosítása