Másodszor hagyott cserben a malac.
Megint csak magamat okolhatom miatta.
Volt egy Mercim, annak 4e (négyezer!) km után cserélték a benzinpumpáját, mert elkezdett dudálni. Mondta a szaki, hogy ez a jele annak, hogy nemsoká behal.

A malacom benzinpumpája 17 és fél éves korában, 280e km-nél kezdett dudálni, de ugye mit nekem egy kis dudaszó. Nem is duda volt, hanem diszkrét búgás.
További figyelmeztető jel volt, hogy a pöccrem indulás után néhány másodperccel köhentett egyet a motor, mint amikor nem kap rendesen üzemanyagot.
Megérdemlem, hogy fittyet hánytam rá.

A péntek délutáni csúcsban álltam le, a 11-es úton.
Perceken keresztül ki sem tudtam szállni az autóból, mert karnyújtásnyira száguldottak mellett a hétvégére készülő autók, alig túllépve a megengedett sebességet és semmi követési távolsággal. Néztem a tükörben: minden negyedik sofőr későn észlelt és elrántotta a kormányt.
Féltem.
Ismerem a statisztikát, miszerint ha autópályán leállsz a javítósávra, egy órán belül belédcsattan valaki. Szegény Trethon Judit ebbe halt bele az ötösön.
Ez nem autópálya, de nem volt leállósáv sem és a forgalom hatalmas volt.
Próbáltam rendőrt hívni, hátha rámáll egy járőr a villogójával én meg annak a fedezetében teljesen letolhatom a malacot az útról, de a BRFK központi ügyelete 6 egész percen keresztül fel sem vette a telefont.
Meg aztán lehet hogy jól kiröhögnek, mert a két járőrt nem tudják elosztani a három bankrabláshoz és öt utcai gyilkossághoz.

Csökkent egy kicsit a forgalom, végre ki tudtam szállni és gyorsan a korlát védelmébe menekültem.

 

Először a szerelőmet hívtam, hogy vihetem-e.
Igen, vihetem, átveszik, de már csak hétfőn nyúlnak hozzá.
Persze.
Kérem az autómentő számát, amelyik a múltkor odavitt, amikor az olajnyomás volt kevés. Hívom.
Azt mondja, épp a Budafoki úton araszol, másfél óra múlva tud jönni.
Köszi, addig szarrá törik a malacomat.
Hívom az autóklubot, nekik is van mentésük.
Nem túl okos kislány veszi fel a telefont, csigalassúsággal elkezdi felvenni az adataimat, én meg egyre idegesebb vagyok. Nézem közben az utat, látom hogy százzal megy a sor, autóhad egymás nyakán, minden harmadik sofőr telefonál és az utolsó pillanatban veszik észre a rossz helyen ácsorgó autót. Arrébb tudtam volna tolni könnyen, de akkor nem csak az autóm épségét teszem ki veszélynek, hanem a sajátomét is, elakadásjelző háromszög ide vagy oda.

Kislány elkéri a számomat, mondja, visszahív.
Néhány perc múlva csörög a telefon, azt mondja, húszezerért elvisznek - oké, vészhelyzetben pláne nem alkudozunk - de egy félóra minimum, mire értem jönnek.
No az a sok, köszi, kézcsók.
Hívok egy ismerős taxist.
Az odajön értem kábé 5 perc alatt és elvontat Vörösvárra.
Már hétfő van és kész a diagnózis: benzinpumpa és holnap kész a malac.
Megint magamnak köszönhetem.
Rendetlen gazdi.

A bejegyzés trackback címe:

https://malacorru.blog.hu/api/trackback/id/tr492943305

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sdavid88 2011.05.31. 10:15:26

Nekem egyszer defektem volt az M7-esen. Hát mondhatom, halálfélelmet gyakoroltam. Ráadásul az út felőli bal oldali kerék lett a defektes. Érdekes érzés volt a 130-150-nel elhaladó autóstársak mellett guggolni.

malacorr · http://malacorru.blog.hu 2011.06.02. 13:52:53

@sdavid88: nem is tudom, mit csináltam volna. Biztos nem bírtam volna ki ott.
süti beállítások módosítása