Az előző posztomban is említettem, hogy nagyon kiakasztott ennek a bumfordi malacorrúnak a piacon való megjelenése és sose gondoltam, hogy nekem valaha ilyenem lesz, annyira nem tetszett.

1993-ban jött el az autócsere ideje.
Egy hétéves Jettát hajtottam, 130e km körül jártunk és egyre több lett vele a bajom. Oké, használtan vettem, az előző tulaj bevallotta hogy beborult vele az árokba és aki rendbehozta, nem volt elég precíz, de szerintem a járgány ehhez képest is mutatott bosszantó dolgokat.

Beázott pl. a csomagtartó és a Mozaik utcában is csak hümmögtek, hogy minden a helyén, ők nem tudják. Persze nem nagyon akartak foglalkozni vele.
A Jettához egy minőségi cserével jutottam és úgy szabadultam meg tőle, hogy az egyik kollégám kiszállt a cégből, nem sokkal korábban törte össze az autóját és a kifizetéskor kapóra jött: azt vitte el.

Én rögtöm beneveztem volna egy malacorrúra, de a cégem vezérkara lebeszélt. Azt mondták: a helyettesem Mercivel jár, a kereskedelmi igazgató Audival, ráadásul akkor a Rubin Apartman Hotelben volt a székhelyünk és ott csupa jó gép állt a garázsban, szóval én sem adhatom alább - azt mondták.

Így halasztódott el a malacorrú megvásárlása hat egész évvel és lettem akkor egy Mercedes majdnem boldog tulajdonosa, de ez már egy másik történet .

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.