A korosabb autók legfontosabb tulajdonsága, hogy hány literrel lehet megúszni száz kilométert. A népítéletben olvastam olyan sztorit, hogy a malactulaj sehogy nem bírt 14 liter alatt utazni, ezért aztán igyekezett mielőbb megszabadulni az utált járgánytól és elátkozta a márkát is.

Lehet hogy nem a márka vagy a malacorrú tehetett a dologról, hanem az előző trehány tulaj(ok), ugyanis a póruljárt autóstárs 200.000 km felett vásárolta a gépet.

Nekem Mercedes200E volt az előd, kétezres benzines motorral, négy sebességgel és hátsókerék hajtással, nullától 130.000 kilométerig ugyanazzal a 9,2-9,8-as átlagfogyasztással. Autópályán nagy ritkán sikerült lemenni 9 alá, de tíz fölött soha nem voltam.

Hatévesen vettem a malacorrúmat, 1,8-as motorral, öt sebességgel, fronthajtással és ugyanezzel a fogyasztással.
200.000 kilométernél a szerelőm a gyári előírásra hivatkozva csinált valami felfúrást, innentől elnyúlt az arcom az első tankolások alkalmával: országúton 7,5, városban 8,6.
Tartósan.

Nemrég írtam a javításokról.
A fogyasztásom ugyanis váratlanul felment 10 fölé.
Lambda szonda csere következett.
Most megint nyolc körül járok, mint korábban, pedig nemsoká elérjük a 260.000 kilométert.
Épp indulunk.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.