Az idősödő autók elhanyagolása ott kezdődik, amikor meghibásodik valami nem túl fontos alkatrész, vagy adódik valami apróbb esztétikai hiba és a tulaj rálegyint: jó lesz az úgy is.

Merthogy nemsoká úgyis lecseréli a verdát.
Aztán nem cseréli le a verdát nemsoká, hanem hajtja még évekig úgy, hogy egyre több az apró hiba, ami miatt elnéz nagyobbakat is, végül az egész kocsi olyan lesz mint egy szemétláda, mert ez sem jó, az sem jó, itt egy karcolás, ott egy kiégett izzó.

Nálam a dolog ott kezdődött, hogy eltört az antennám és megjavítottam, méghozzá úgy, hogy pillanatragasztóval beleragasztottam egy leköszörült fejű szöget, mondván: nemsoká úgyis lecserélem.
Aztán ott folytatódott, hogy a Duna Pláza parkolójába beállva összetörtem a jobb első irányjelzőt, mert nem vettem észre, hogy a falon abban a magasságban egy hamutartó éktelenkedik. Kicserélték a következő javítás alkalmával, egy utángyártottra.
Aztán kezdett nem tetszeni, hogy a két irányjelző naracssárga búrája között két árnyalatnyi a színeltérés, ezért kicseréltettem a másikat is, sőt, vettem a fáradságot és utánajártam az antennának. Ilyet csak a Mozaik utcai VW szervizben találtam, ahol be is rakták akkor olyan cakkpakk 10e Ft körül, de azóta is odafigyelek minden apróságra - és nagyon nem tudom megérteni azokat az úri lócsiszárokat, akik húszmillás ketyerékben pöffeszkednek és repedt a szélvédőjük, meg nem ég a bal hátsó féklámpájuk, ráadásul koszos az egész autójuk.
Pontosabban értem én, csak nem örülök, hogy ennyi igénytelen ember vesz körül.

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.