Amit talán sosem bocsátok meg magamnak: a sógorom autót cserélt és volt egy eladó Ford Mondeo kombija. Olyan majdnem fekete színű, padlizsánlila.
Hároméves.
Olcsón.
Tetszett.

Kiálltam a malacorrúmmal a budaörsi Floracoop autópiacára.
Kitettem egy kartonlapot az ablakba, hogy 1,1.
Odaadtam volna 1.100.000 Ft-ért azt a verdát, amit most, talán nyolc évvel az eset után imádok.
És vajon hol a fenében van már az a Mondeo?

Szerencsére nem volt komoly vevő és hamarabb untam meg a piacosdit, mielőtt lett volna.
Igaz hogy akkor még nem voltunk ilyen korosak mint most és a kilométerórában is egy százassal kevesebb volt, de megérdemeltem volna, ha utána sértődésből elromlott volna valami a malacorrúmon, de nem.
Ez csak ment és ment és ment.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.