Egy koraőszi, esős szombaton leparkoltunk 10 percre egy enyhén emelkedő helyre. Az első kerekek bő arasznyival voltak följebb a hátsónál. Visszaültünk a malacbam elindultunk - és ekkor jött a meglepetés. Víz kezdett csöpögni az ölembe. A felújítás során lecserélt tetőkárpit az első szélvédő fölött, a bal felső sarokban teljesen át volt ázva, abból jött az áldás.
Megálltam, kicsavartam, felitattam.
Mentünk tovább az esőben.
Kiszáradt, tehát csak akkor jön be a frissen beragasztott szélvédőn a víz, ha esik az eső és emelt orral parkolunk.
Kívülről nem látszik semmi.
A felújítás óta jónéhányszor  jártunk mosóban, ott nem jött be egy csepp víz sem.
A felújításban fővállalkozó tag szerint a lakatoshoz kellene visszamenni. A fukszoshoz, akivel érthető okokból nem akarok többet találkozni. Mondom az én emberemnek, hogy nem, hozzájuk nem, leszerepeltek szakmailag és emberileg is. Erre türelmemet kérte és visszahívást ígérve elköszönt.
Ennek ma épp egy hete és egy napja.
Még nem hívott.

Tegnap a malacot leállítottam és elővettem a Golfot.  Ideje volt, mert szeptember 5-e óta, tehát három hete állt a garázsban és indításkor az akku jelezte, hogy nem szívesen álldogált ennyit.
Nem tervezem hosszabb időre hanyagolni a kedvenc öreg verdámat, de napi és helyi használatra inkább a Golf, hosszabb távra a Malac - amire a felújítás után rákerült az első karcolás, a bal hátsó sárvédő felső részén van egy nem túl mély, mint amikor egy birka a parkolóban az autóra tehénkedve megy el mellette és a farmer szegecse, a nadrágszíj csatja vagy a slicc cipzárja otthagyja a nyomát.
Hallelúja!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.