14.500 kilométernél és a tizenkettedik hónapban járunk.
Azt hiszem, elegem lett a VW Touaregből és a Porsche Pestből.
Megjegyzem, Volkswagenes család voltunk, a család egy nőtagja a Porsche Budával vesződött 2-3 évig, majd élete legszebb napja volt, amikor végleg megszabadult a Borájától, ami egyetlen percig nem muzsikált tökéletesen és nem tudták megjavítani, mondván, hogy ez ilyen (azóta Forddal jár és elégedett) egy másik családtag nyolcéves Golfját pedig ugyancsak a Porsche Buda barmolta szét vizsgára felkészítés címén: az addig tökéletes működő verda a sikeres vizsga után állandóan leállt. Egy kisműhelyben állapították meg, hogy a szervizben elfelejtettek a helyre tenni egy testvezetéket, ami miatt behalt az alapjáratot szabályozó motor, ennek az árát a Porsche Buda viszont számla nélkül, bemondás alapján kifizette a károsultnak.

Én június közepén  felsóhajtottam: végre jó a Touareg.
Visszakaptam a Porsche Pest szervizből és láss csodát, a váltó kiválóan muzsikált.
Nem is akartam elhinni.
Kapcsolt.
Magától.
Ahogy egy automata váltó szokott.
Nem pörgött a motor és nem zabálta az üzemanyagot.
Az átlagfogyasztásom kapásból két litert csökkent.
Lement 10 alá!!!!

A munkafelvevőm beismerte, hogy már a második szerviz után cserére javasolta a váltót, de az illetékes beintett, hogy még mit nem. Drága dolog egy váltó!
Most viszont szoftverfrissítéssel oldották meg a problémát, mert az előző szervizen nem ehhez a váltóhoz való szoftvert rendeltek melléje. Most már azt.

Jó is volt néhány hétig, aztán a váltóproblémák kezdődtek elölről.
No nem az összes, csak egy részük.
Most például ha rálépek a gázra, az autó azonnal mozdul.
Korábban 2 másodperccel később, de akkor nagyon.
Most a váltó egyszerre csak egyet ugrik, korábban olykor kettőt.
Most mindig azt a fokozatot jelzi ki a műszer, amit kapcsol, korábban nem.
Korábban éreztem és hallottam is a váltást, de a műszer szerint nem történt semmi.
Ami most újból rosszalkodni kezdett, az az időben kapcsolás.
Megint nem kapcsol, megint túlpörög és városban közel 15 litert zabál.

Amit viszont egyáltalán nem sikerült megcsinálni, az a tempomat.
Maradt a régi probléma: a tempomat sebesség-vissszajelzője épp csak köszönő viszonyban van a tényekkel.
Vagyis.
Nyolcvanról gyorsítanék 110-re.
Háromszor megnyomom az illetékes gombot a kormányon.
Az autó felgyorsul 110-re, a tempomat visszajelez kilencvenet, vagy épp marad nyolcvanon.
A sebességmérő szerint 110-zel haladok, a tempomat szerint 90-nel.
Megnyomom azt a gombot, amivel 1 km/h-val nő a sebesség.
Erre a tempomat visszajelzője 90-ről 111-re vált.

A legutóbbi szervizen jeleztem, hogy a csomagtartó ajtaja nem jár rendesen, néha háromszor is le kell csuknom. A probléma nem mechanikus, mert a külön nyíló hátsó szélvédő ugyanezt csinálja.
Visszakaptam az autót úgy, hogy a probléma továbbra is fennáll, de mindkét szerkezet lecsukása után elmarad az a hang, amit a rásegítő motor korábban addig adott.
Elrontották?
Kikötötték?
Kilopták?
A fene tudja.
Ami biztos: közel egy éve mérgelődöm egy méregdrága, luxusnak nevezett verdával.
És most elegem lett belőle.

Túladok rajta.
Vesztek rajta bő kétmillát, de legalább nem bosszankodom többet.
Így döntöttem.
 

71024152

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.