Slovenska Bistrica mellett volt egy pihenő az E57.es autópályán, ahova 159 folyamatosan megtett kilométer után ki kellett állni, mert felvillant az akku piros ledje. Gyors ellenőrzés: ékszíj tökéletes, akkor nagy valószínűséggel a generátor halt meg. 24 év és 348.000 kilométer után...

Nézzük, mit bír egy akku, nyomás haza, a határ kábé 100 kilométer, csak érjünk át, mert itt a gatyánk rámenne egy vasárnapi javításra. Sajnos eleredt az eső, ami a szakaszosan működtetett ablaktörlő fogyasztása miatt rontani kezdte az esélyeinket.

Aztán átértünk a határon és az eső is elállt.

Nagykanizsa után kezdtem érezni a csökkenő feszültséget. Az eső megint eleredt és az ablaktörlő egyre keservesebben vánszorgott. Aztán már csak úgy tudtam ablakot törölni, hogy kikapcsoltam a világítást.

A balatonlellei benzinkútra már a lendület vitt be, elment a gyújtás is. 220 kilométert tudott az akku, a malac leállt. Gyors kérdezősködés a kúton. Épp beállt egy autómentő. 68.000 forintért vitt volna el Pilisvörösvárra, az megköszöntem neki szépen. Az egyik kutas ajánlott egy embert, aki majd munkanapon idejön, kiszereli a generátort, elviszi megjavíttatni és visszahozza. Megadta a telefonszámát.

(folyt. köv)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.